Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola

1967-ben az állami- és katonai vezetés határozatában kimondta, hogy az Egyesített Tiszti Iskola teljesítette azt a kötelezettségét, amelyet a felállításakor a katonai és társadalmi vezetés az iskolától elvárt. Az új körülmények azonban azt kívánják, hogy a profiloknak megfelelően olyan önálló katonai főiskolákat kell létrehozni, ahol a jövő tisztjeinek képzése mindenben megfelel a felsőoktatási követelményeknek.

1967-ben az Egyesített Tiszti Iskola parancsnoki profiljába tartozó fegyvernemi hallgatókat a szentendrei Kossuth Lajos Katonai Főiskola állományába helyezték. A technikai fegyvernemek, szolgálati ágak hallgatói a budapesti Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola állományába kerültek. A repülő kiképzést pedig a szolnoki Kilián György Katonai Repülő Műszaki Főiskola folytatta.

Az oktatás színvonalát növelte a 60-as évek tapasztalatai alapján kidolgozásra kerülő audio-vizuális programok elkészítése, a főiskola szintű nyílt órák megtartása, a rendszeres oktatói módszertani konferenciák megszervezése. 1973-ban a vezetés elhatározta, hogy az eddigi különböző tanári és üzemmérnöki képzés helyett általános nevelő tanári, illetve a műszaki profilnál magas- és mélyépítő üzemmérnöki képzést folytat. Az eddigi két diploma helyett egy diplomát kaptak a hallgatók, amelyben a polgári szakképesítés is megnevezést kapott. A főiskola tanári állománya az évek folyamán mind magasabb képzettségre és gyakorlatra tett szert. A felsőfokú végzettség mellett több vezető és tanár tudományos fokozatot szerzett szakmájában (doktori, kandidátusi), ami az általa oktatott tantárgy követelményszintjét növelte.

A katonai felső vezetés 1980-ban a hadsereg megváltozott technikai viszonyainak követelményeként utasította a főiskolát, hogy folyamatosan át kell térni a nevelő tanári képzésről az üzemeltető üzemmérnöki képzésre, a fegyvernemi szakterületnek megfelelően. 1984-től a jelentkező tiszthiány megoldása érdekében átmenetileg a 4 éves tisztképzést 3 évre csökkentették. A főiskola létesítményei tovább bővültek, elkészült az úszás- és a sportoktatást szolgáló tornaterem és uszoda. A hallgatók és a személyi állomány kultúrált szórakozását, művelődését elősegítő Főiskola Művelődési Otthon, amelyben modern, 250 férőhelyes színházterem, korszerű könyvtár, olvasó- és különböző klubszobák szolgálják a művelődni és szórakozni vágyókat.

1990-ben a művelődési és közoktatási miniszter, valamint a honvédelmi miniszter 1048/90. III. 21. MT határozata alapján a tisztképzés ismételten 4 éves időtartamban gépesített lövész, páncélos, rakéta-tüzér, felderítő, műszaki, és a Belügyminisztérium részére határőr szakokon folyik.

Forrás: Balla Ferenc, a magyar tisztképzés története (Rövidített változat)

A Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola az Egyesített Tiszti Iskola jogutódjaként 1967-ben alakult.

A képzés időtartama négy év volt, ebből az 1967/68-as tanévtől öt hónapot, az 1973/74-es tanévtől két hónapot, az 1981/82-es tanévtől pedig egy hónapot tett ki a sorkatonai alapkiképzés. Az 1967/68-as tanévtől szaktechnikus, az 1973/74-es tanévtől üzemmérnök-üzemgazdász, míg 1981/82-től továbbfejlesztett üzemmérnök- üzemgazdász képzés folyt.

A megalakulástól csapatlégvédelmi tüzér, csapatlégvédelmi rakétatüzér, honi légvédelmi rakétás, híradó parancsnoki, híradó rádiótechnikus, vegyivédelmi, hadtáp, harcjármű-üzembentartó, gépjármű-üzembentartó, rádiólokátoros (rádiótechnikai), tüzér és fegyvertechnikus (általános fegyverzeti üzembentartó), és katonai pénzügyi szaktiszteket képeztek.

A főiskola első parancsnoka Horváth János mérnök vezérőrnagy volt, őt Varga László vezérőrnagy, majd Paál György vezérőrnagy követte.

Az üzemmérnöki képzésre 1971-ben kezdődtek meg az előkészületek. 1976. augusztus 20-án avatták azokat az első tiszteket, akik már mind a négy évfolyamon az üzemmérnök-, üzemgazdász program szerint tanultak. Az 1981/82-es tanév kezdetén lépett életbe a továbbfejlesztett képzési rendszer, amely az 1973-ban beindított üzemmérnök-, üzemgazdász képzés néhány elemét korszerűsítette.

1967-1973 között a legfontosabb változás, hogy az alapfokú képzést főiskolai rangra emelték. A tisztavatást kezdetben a főiskola udvarán, majd 1969-től minden év augusztus 20-án a Parlament előtt hajtották végre. Két részből tevődött össze, egy belső avatásból, ahol az adminisztratív teendőket látták el. A fegyvernemenként tartott belső ünnepségen felolvasták a rendfokozatokat, és kiosztották a csillagokat. 1969-től a kiváló eredményt elért hallgatók főhadnagyok lettek. 1971-ben az addigi növendék megszólítás hallgatóra változott. A negyedéves hallgatók zászlós, a kiválóak törzszászlós rendfokozatot kaptak. 1973-tól a 4 éves, emelt szintű (üzemmérnöki és üzemgazdász) képzés 12 szakon, ezen belül 25 ágazaton folyt.

1973-ban a vezetés elhatározta, hogy az eddigi különböző tanári és üzemmérnöki képzés helyett általános nevelő tanári, illetve a műszakiprofilnál magas- és mélyépítő üzemmérnöki képzést folytat. Az eddigi két diploma helyett egy diplomát kaptak a hallgatók, amelyben a polgári szakképesítés is megnevezést kapott. A főiskola tanári állománya az évek folyamán mind magasabb képzettségre és gyakorlatra tett szert. A felsőfokú végzettség mellett több vezető és tanár tudományos fokozatot szerzett szakmájában (doktori, kandidátusi), ami az általa oktatott tantárgy követelmény szintjét növelte.

A katonai felső vezetés 1980-ban a hadsereg megváltozott technikai viszonyainak követelményeként utasította a főiskolát, hogy folyamatosan át kell térni a nevelő tanári képzésről az üzemeltető üzemmérnöki képzésre, a fegyvernemi szakterületnek megfelelően.

A nagymérvű lemorzsolódásból eredő utánpótlás-kiesés, az egzisztenciális okokból fakadó pályaelhagyások, s a korábbi betöltetlen beosztások halmozódása okozta tiszthiány enyhítésére 1987-től a négy éves képzési idő három évre csökkentésével, s ez által egy évben egyszerre két tanfolyam avatásával kívánták a feszítő gondok enyhítését megoldani. Ezért az I. tanév általános katonai és minden szakon egységes tananyagát lényegesen tömörítették. A korábbi polgári képesítést is adó képzés helyett, a fegyvernem konkrét harceszközére koncentrált "katonai üzemmérnöki" képesítést vezették be. Jelentősen csökkent a csapatgyakoroltatások időszaka is. Így sem oldódott meg a kiáramlás okozta tiszthiány pótlása, mert évről-évre a pályát elhagyók száma többszöröse volt az avatottak létszámának.

E periódusban jelentősen csökkent a beiskolázásra jelentkezettek létszáma - már nem volt új jelentkezés, nem volt válogatási lehetőség, romlottak a felvételi eredmények - olykor a beiskolázási tervet sem sikerült teljesíteni. A polgári képesítés megszűnésével tovább csökkent a képzés iránt érdeklődők száma és ezzel párhuzamosan a tiszti pálya társadalmi presztízse is. Bevezették az utánpótlás forrásaiként a KET-kat, valamint a Katonai Kollégiumok hálózatát. A katonai újonckiképzésből a hallgatók egyenesen a főiskolai szakképzésbe kerültek, így az általános és katonai alapműveltség elsajátítására kevesebb időt fordíthattak.

1990-ben a művelődési és közoktatási miniszter, valamint a honvédelmi miniszter határozata alapján a tisztképzés ismételten 4 éves időtartamban folyt.

A főiskoláról 1967-től mintegy 7 000 tiszt került felavatásra.

FELHASZNÁLT IRODALOM

1. Fülöp László mk. alezredes: A felsőoktatási törvény és a honvéd tisztképzés összehasonlító elemzés.
2. A katonai felsőoktatás korszerűsítése 1995. - Tanulmánygyűjtemény
   
3. Dr. Szabó János: Hogyan védekezzünk az elháríthatatlan ellen (1995)
   
4. Dr. Szilárd István: A tisztképzés fejlődésének főbb jellemzői az elmúlt két évtizedben. (1995)
   
5. Dr. Závodny László: A tiszti alapképzés története 1945-1990
   
6. Takács János: A tisztképzés újjászervezése, fő vonásai, irányitása és szervezeti változása (1945- 1989)