Tisztképzés 1957-ig

A magyar tisztképzés történetének rövid áttekintése

A 18. században a törökök kiűzése után a csaták tapasztalatai alapján szükségessé vált – a reguláris – tömeghadsereg létrehozása. Az új hadsereg olyan vezetőket, tiszteket követelt, akiknél nem elsősorban a származás, hanem a katonai, szakmai hozzáértés, a katonai hivatás iránti elkötelezettség volt a fő meghatározó tényező.

Ezek a követelmények jelentkeztek a magyar hadseregnél is, kibővülve olyan követeléssel, hogy a jövő új tisztjei képzési nyelve – az anyanyelv – a magyar legyen. E gondolatok jegyében 1790-ben az Országgyűlés 7. Tudományos Bizottsága olyan határozatot hozott, hogy "… egy katonai akadémia állíttassék fel, a katonai nevelés érdekében, magyar nyelven". Ezt tovább erősítette az 1792-i VIII. Országgyűlés IX. törvénycikke, amely kimondta, hogy "… a Hadbiztosi Hadiakadémián magyarok is tanuljanak". A 2 törvény kiadása egyben jelezte a magyar főnemesség követelésének teljesítését a magyar nyelvű tisztképzésben.

Az 1802-es IV. törvény meghatározta a katonai akadémia felállítását Magyarországon. Amíg ez meg nem valósul, addig a pesti egyetemen egy tanszék szervezését, a katonai tudományok előadására.

Mindezek az intézkedések és határozatok eredményeképpen az 1808-as VIII. törvény kimondta, a katonai akadémia felállítását Vácott, a Teréziánum (ma börtön) épületében. Az épület átalakításához szükséges pénzösszeghez Ludovika királyné 50 000 aranyat ajánlott fel, amelyet más főnemesek és intézmények hozzájárulása követett, és mintegy 850 000 arany gyűlt össze.

A napóleoni hadjárat miatt az építkezés és az Akadémia megnyitása elmaradt, bár a főigazgatót, Petrich András ezredest és törzsét kinevezték. Az akadémia 1808-tól 1828-ig névleg létezett, de tisztképzést nem folytatott, az épület rossz állapota miatt. (ajtók, ablakok, tető hiánya stb.)

Elkészítették az akadémia szervezeti és működési szabályzatát, a hallgatók, valamint a tanárok jogait, illetve kötelezettségeit tartalmazó követelményrendszert.

Az Országgyűlés hosszas vita után, az 1827. évi XVII. törvénycikkben elrendelte, hogy a Tisztképző Akadémiát Pesten kell létrehozni, amelyhez a szükséges területet Orczy-kertben megvett és a Pest város által ingyen átengedett szomszéd telek képezte, ahol 1830. június 28-án ünnepélyes keretek között lerakták az akadémia alapkövét, és Pollack Mihály tervei szerint megkezdték az építkezést, amit 1836-ra fejeztek be. A bécsi udvar különböző okokra hivatkozva az intézet megnyitását elhalasztotta.

1848-ban a Független Magyar Kormány elhatározta a magyar nyelvű tisztképzés megindítását, amelyet az elkészült épületegyüttesben kívánt megkezdeni Magyar Katonai Főtanoda címen, s amelynek főigazgatójául kinevezte Luberth János ezredest, aligazgatónak pedig Petzelt József alezredest.

Lubberth ezredes a kialakult katonai, háborús helyzet miatt helyét nem tudta elfoglalni. A főtanoda megnyitása napjául 1849. január 7-ét határozták meg, amelynek megnyitó beszédét, a főtanoda programját és szervezeti szabályzatát Petzelt József készítette el. Az oktatás január 8-án indult valamivel több, mint 100 növendékkel, de az 1849. január 5-én Pestre bevonult megszálló osztrák katonai hatóságok január 17-én betiltották a tanintézet működését, s az épületbe hadikórházat telepítettek. Az elkészült szabályzat és kiképzési terv azonban a későbbi Akadémia követelményszintjének meghatározásában alapul szolgált.

A szabadságharc leverése után a magyar nyelvű tisztképzés, de általában a hazai tisztképzés nem került előtérbe, sőt az Ausztria és Magyarország közt 1867-ben létrejött kiegyezésig erről a kérdésről az uralkodóház nem is volt hajlandó tárgyalni.

A kiegyezés után ismét az Országgyűlés elé került a tisztképzés kérdése, és a korábban felépített épületegyüttes hasznosítása. Hosszan elnyúló vita után, az 1872. évi XVI. törvénycikk alapján, 1972. augusztus 3-án a Honvédelmi Minisztérium átvette az épületet a császári és királyi (k. u. k.) hadseregtől, és november 21-én az épületegyüttesben megkezdődött az alacsonyabb szintű tisztképzés, magyar nyelven, a magyar honos hallgatók részére, gyalogsági és lovassági szakon.

Az akadémia megnyitása után az Országgyűlés több ízben is követelte a budapesti Ludovika Akadémia azonos szintre való emelését a bécsújhelyi Mária Terézia Akadémiával, amit végül is – hosszas vita után – 1897. június 29-én I. Ferenc József szentesített az 1897. évi XXIII. törvénycikkben.

Jelentős eseménye volt a Ludovikának 1902-ben, amikor I. Ferenc József magyar király zászlót adományozott. Az átadási ünnepségre hivatalos volt a korabeli katonai és politikai vezetés, és érdekességként kell megemlíteni, hogy az 1848-49-es szabadságharcban részt vett, és még élő tisztek is meghívást kaptak az ünnepségre.

Az akadémiai képzését 1913-ig az jellemezte, hogy csak gyalogos- és lovastiszteket képzett a honvédség számára, de a nélkülözhetetlen technikai, fegyvernemi tisztképzés továbbra is Ausztriában, német nyelven folyt. 1913-tól azonban az akadémián is bevezették a tüzértisztképzést, de ezt nehezítette, hogy a szabályzatok német nyelvűek voltak, és a szakmai nyelvezetet az oktató tisztek németül ismerték.

1. december elején a különböző ausztriai akadémiákon (Taitschkirchen, Mödling) tanuló magyar honos hallgatókat – a megkötött fegyverszüneti egyezménynek megfelelően – hazaküldték. Őket a Ludovika Akadémia vette fel, és a politikai helyzetre való tekintettel, az alacsonyabb évfolyamú hallgatókat szabadságolták, míg a felsőbb évfolyamúakat csapatszolgálatra, illetve a tanfolyam befejezésének folytatására osztották be.

A Tanácsköztársaság kikiáltása és a választások megtartása után – 1919. április 12-én – a Ludovika Akadémiát feloszlatták és 1919. május 1-jei hatállyal felállítják a parancsnokképző tanfolyamot, 51 hallgatóval. 1919. június 8-án katonai főiskolai tanfolyam címmel felállítják a Felsőfokú Tisztképző Intézetet, de az oktatást a háborús helyzet alakulása miatt nem tudják megkezdeni.

A Tanácsköztársaság bukása után az akadémia volt hallgatói igazoló bizottsági eljárás alá kerültek, és a bizottság döntése alapján folytathatták, illetve befejezhették tanulmányaikat.

1922-ig az akadémia újabb hallgatókat nem vett fel. 1922-ben – a trianoni békeszerződés határozatának megfelelően – megkezdte a tisztképzést a Ludovika Akadémia, évfolyamonként 100-150 hallgatóval, de páncélos- és repülőkiképzést nem folytathatott. Ezért tanulmányi csoport működött: gyalogsági, lovassági, tüzérségi, műszaki, vezérkari és nyelvi. A kezdeti tiltás ellenére, a "rejtés" viszonyai közepette – műszaki század állományában – 1928-ban már repülőtiszteket is avattak.

1928-tól megkezdődött a magyar hadsereg fejlesztése, így megnövekedett az akadémiára felvett hallgatók létszáma és megváltozott a képzés szervezete is. 1931. október 1-jével kettévált a Ludovika Akadémia: műszaki és a híradó csoport kivált az anyaintézetből, s Budán önálló intézményként megalakul a Ludovika Akadémia II. Főcsoport. Ezt követően tehát, a Ludovika Akadémia I. Főcsoportjánál Pesten a gyalogsági, a lovassági és a tüzérhallgatók tanultak, míg Budán a Ludovika Akadémia II. Főcsoportjánál a műszakiak, a páncélosok, a vegyivédelmiek, a folyamőrök és a repülők.

1939-ben a Ludovika Akadémiából kivált a II. Főcsoport, és önálló tanintézetként, Bolyai János Műszaki Akadémia néven kezdte meg tevékenységét, illetve, ugyancsak 1939-ben hozták létre Kassán a magyar királyi honvéd Horthy Miklós (1942-től Horthy István) Repülő Akadémiát.

A II. világháború alatt az akadémiák növelték a hallgatók számát, csökkentették a kiképzési időt, hogy minél több tisztet tudjanak biztosítani a harcoló csapatok számára. A hadműveletek alakulása miatt 1944 őszén a Ludovika Akadémiát Németországba telepítették át, hozzákapcsolva a Bolyai és a Horthy Akadémiát, a Jutasi Kinizsi Tiszthelyettesi Iskolát, valamint a tartalékos tiszti tanfolyamokat, és mintegy 80 helyőrségben helyezték el a tiszteket, a hallgatókat és a parancsnokságokat. Ezzel valójában megszűnt az akadémiai képzés, a háború befejeztével pedig megszűnt a Ludovika Akadémia.

A szövetséges csapatok Magyarországgal 1945. január 20-án Moszkvában aláírták a fegyverszüneti szerződést, amelynek külön rendelkezése intézkedett 8 hadosztály felállításáról, és a németek elleni harcbavetéséről a szövetséges csapatok oldalán. A fegyverszüneti szerződés ezen kitételét a magyar kormány csak részben teljesítette, mert mire a szervezés befejeződött, az európai hadszíntéren a német csapatok feltétel nélküli kapitulációjával véget ért a II. világháború. Így Magyarország részéről 2 gyaloghadosztály és 1 műszaki ezred vett részt a németek elleni harcokban.

A II. Világháború befejezése után tovább folytatódott — az új helyzetnek megfelelően — a hadsereg szervezése. A szükséges tiszti állomány biztosítása az "igazolt" tisztekből, a tiszti vizsgát tett tiszthelyettesekből, valamint a különböző partizáncsoportokban harcoló volt tisztekből kerültek ki.

A honvédség vezetése kéréssel fordult a Szövetséges Ellenőrző Bizottsághoz a tisztképzés megindításának engedélyezése ügyében, de ezt a kérelmet a bizottság elutasította azzal az indokkal, hogy Magyarországgal csak fegyverszüneti szerződés van érvényben, és a hadsereg, valamint a szükséges tiszti állomány képzését csak a békeszerződés aláírása után, az abban meghatározottak alapján lehet megoldani.

E körülmények miatt a hadsereg vezetése megkezdte a tisztek átképzését, valamint a tiszthelyettesek közül a legjobbak tiszti vizsgára való előkészítését. Ezek az át- és továbbképzések 6-10 hónapos időtartamúak voltak, és célja az volt, hogy a megszületőben lévő demokratikus hadsereg számára a követelményeknek megfelelő tisztek álljanak rendelkezésre.

A tanfolyamok – képzésük jellegének megfelelően – a következők voltak: nevelőtiszti tanfolyam, demokratikus átképző tiszti tanfolyam, tiszti továbbképző tanfolyam, hadbiztosi tanfolyam, gazdász tiszti tanfolyam, amelyekre kizárólag tisztek jelentkezhettek. A tiszthelyettesek részére, akik 4 éves csapatszolgálattal és kiváló vagy igen jó minősítéssel rendelkeztek – és vállalták, hogy a tiszti vizsga letétele után tisztként teljesítenek szolgálatot – tiszti vizsgára előkészítő képzést szerveztek.

1. február 10-én Párizsban aláírták Magyarországgal a békeszerződést, ami – egyebek mellett – előírta, hogy Magyarország hadserege 65 000 fő szárazföldi és 5000 fő légierővel rendelkezhet. A békeszerződés meghatározásának megfelelően lehetővé vált, hogy a hadsereg számára meginduljon a tisztképzés.
2. június 17-én jelent meg a toborzó felhívás a Honvéd Kossuth Akadémiára, ami kimondta, hogy "1947. október 1-jével felállításra került a tiszt- és tiszthelyettes képző iskola, a Honvéd Kossuth Akadémia […] Olyan tiszt- és tiszthelyettesi kar kiképzését tűzte ki céljául, amely Kossuth szellemében hű őre és harcos védelmezője a magyar népnek, a magyar demokráciának, […] Hallgatói sorába hívom mindazokat a paraszt, munkás és értelmiségi ifjakat, akik ebben a szellemben a katonai pályát élethivatásul választják…" (Honvédségi Közlöny 1947. június 17. és 18. szám.) A felhívás egyben közölte a képzés időtartamát és megosztását. Az első év a csapatoknál történik, és tisztesképzést kapnak a jelöltek. A tisztesiskola sikeres elvégzése után, és a kötelező felvételi vizsgakövetelmények teljesítésével felvételt nyernek az 1éves tiszthelyettesképzésre. Ez az akadémia I. évfolyama, aminek sikeres elvégzése után kerülhettek a hallgatók a II., illetve a III. évfolyamra, a tiszti tanfolyamra. Azok a hallgatók, akik a további tanulást nem vállalták vagy a tanulmányi eredményeik gyengék voltak, tiszthelyettesként a csapatokhoz kerülnek hivatásos tiszthelyettesi beosztásba. A tiszti tanfolyamot elvégző hallgatókat alhadnagyi rendfokozatban avatták. Az első induló hallgatói létszám 477 fő volt. A hároméves tagozaton kívül létrehozták az egyéves tagozatot, amelyre tiszthelyettesek kerülhettek be.
   

Az előkészületek után, 1947. október 1-jén megindult a Honvéd Kossuth Akadémián a tisztképzés, az akadémia parancsnoka Révay Kálmán ezredes lett.

Az akadémiai képzésben a hadsereg számára szükséges fegyvernemi és szolgálati ágak igényi szerint készítették fel a hallgatókat.

A Honvéd Kossuth Akadémián a képzés megindulását követően – a változó belső- és külső politikai helyzet miatt – az eredetileg meghatározott létszám kevésnek bizonyult. Fokozódott a hadsereg létszámnövelése iránti igény, ami nagyobb követelményt támasztott a tiszti helyek betöltésére, így a tisztképzésre is. A hallgatói létszámot először 1600, majd 2410 főre emelték. Ezt a nagy létszámot már nem tudták a tanintézet épületeiben elhelyezni, ezért az akadémia keretén belül 3 zászlóaljat szerveztek három elhelyezési körletben. Ez a széttagoltság nehezítette az akadémiaparancsnokság munkáját a vezetésben, de a tanári állomány sem tudott a minőségi követelményeknek eleget tenni a létesítmények közötti utazások miatt.

A felmerült nehézségek, valamint a nemzetközi helyzet éleződése, a megnövekedett tiszti hiány kielégítése érdekében a hadsereg vezetése 1949. október 1-jével megszüntette a Honvéd Kossuth Akadémiát, és átmenetileg 1 éves képzési idővel felállította a fegyvernemi tiszti iskolákat:

• Bem Légvédelmi Tüzér Tiszti Iskola (1949. X. 1. Budapest)
• Dózsa Lövész Tiszti Iskola (1949. X. 1. Pécs)
• Kilián György Repülő Hajózó Tiszti Iskola (1949. X. 1. Szolnok)
• Kossuth Tüzér Tiszti Iskola (1949. X. 1. Budapest)
• Petőfi Politikai Tiszti Iskola (1949. X. 1. Budapest)
• Rákosi Páncélos Tiszti Iskola (1949. X. 1. Tata)
• Táncsics Műszaki Tiszti Iskola (1949. X. 1. Szentendre)
• Vasvári Repülő Műszaki Tiszti Iskola (1949. X. 1. Budaörs)
• Zalka Máté Híradó Tiszti Iskola (1949. X. 1. Budapest)
• Ságvári Hadtáp Tiszti Iskola (1949.X.1. Budapest)
• Sport Tiszti Iskola (1950. XI. 1. Budapest)
• Gépkocsi és Traktor Tiszti Iskola (1950. V. 1. Budapest)
• Egészségügyi Tiszti Iskola (1950. X. 15. Budapest)
• Tolmács Tiszti Tanfolyam (1950. XI. 1. Budapest)
• Gábor Áron Tüzér Technikus Tiszti Iskola (1951. IX. 15. Budapest)
• Térképész Tiszti Iskola (1951. Budapest) (Eredeti írásmóddal – a szerk.)

Az új tiszti iskolák személyi állományát egy hónapos időtartam alatt készítették fel azokra a teendőkre, amelyeket a tisztképzés érdekében végezniük kell. Az iskolák 1949 őszétől kezdve folyamatosan fejlődtek, mindinkább nőtt a tanári, a parancsnoki állomány felkészültsége. Fejlődtek oktatási módszereik, és előtérbe került a minőségi tisztképzés feltételeinek megteremtése.

1951-től ismételten 2 évben határozták meg a képzést, ami már jobban felkészült tiszteket adott a hadsereg részére. A kezdeti szakaszparancsnoki feladatok ellátására való felkészítésről áttértek a század- és ütegparancsnoki feladatokra való felkészítésre.

1952 őszén 3 évre növelték a tiszti iskola képzési idejét, ami már megfelelt az átlagosan elismert tiszti képzési időnek.

A tiszti iskolák egységes irányításának megvalósítása érdekében a minisztériumban létrehozták a Tanintézeti Csoportfőnökséget, amelynek feladatául jelölték meg a képzési elvek, a főbb tantárgyak és a megvalósítási célok meghatározásának kidolgozását, valamint az iskolákon folyó képzési munka ellenőrzését és hatékony segítését.

A fegyvernemi tiszti iskolákban a kiképzett tisztek létszáma tízszerese volt az 1948-ashoz képest, és a hadsereg 17 %-át tette ki. Mindezek a tevékenységek megteremtették a tisztképzés színvonalának további javításához szükséges feltételeket. A megváltozott nemzetközi helyzet lehetővé tette, hogy a hadsereg bizonyos létszámcsökkentést hajtson végre.

1953 őszétől több lépcsőben kezdetét vette a létszámcsökkentés, ami reális lehetőséget biztosított a sok tiszti iskolának az összevonására, figyelembe véve a fegyvernemi sajátosságokat.

1953-ban felállították a „II. Rákóczi Ferenc” Katonai Középiskolát, amelynek feladatául jelölte meg a vezetés, hogy a tiszti iskolák hallgatóinak utánpótlását jelentős mértékben biztosítsa. A középiskolán jól felkészült katona- és polgári tanárok vezetésével végezték a középiskolai oktatást, amely kiegészült bizonyos katonai kiképzéssel is. (Alaki-, Szolgálati Szabályzat, stb.)

A megváltozott kiképzési követelmények lehetőséget nyújtottak, hogy a tisztek egy része a katonai akadémiai képzésbe, vagy más polgári főiskolákra, egyetemekre kerüljön, ami már előre jelezte a hadsereg szakmai felkészülésének és felkészítésének várható jelentős minőségi változását.

Ezt a változást tovább segítette, hogy 1955–56-ban a meglévő tiszti iskolákat összevonták az alábbiak szerint:

A Gépkocsi és Traktor Tiszti Iskola beolvadt a Páncélos Tiszti Iskolába, majd ehhez csatlakozott a Dózsa Gyalogos Tiszti Iskola, ami és „Dózsa György Lövész és Páncélos Tiszti Iskola” néven, Tatán kezdte meg működését;

A Tüzér Tiszti Iskola és a Tüzér Technikus Tiszti Iskola, valamint a Bem Légvédelmi Tüzér Tiszti Iskola „Kossuth Lajos Tüzér Tiszti Iskola” néven állt fel Budapesten;

A Zalka Híradó Tiszti Iskola és a Táncsics Műszaki Tiszti Iskola „Zalka Máté Műszaki és Híradó Tiszti Iskola” néven, Szentendrén kezdte meg működését, s végül:

A Kilián Repülő Hajózó Tiszti Iskola és a Vasvári Repülő Műszaki Tiszti Iskola „Kilián György Repülő Tiszti Iskola”-ként Szolnokon folytatta munkájátIde írhatsz...