Egyesített Tiszti Iskola
Az Egyesített Tiszti Iskola 1957. októberében nyitotta meg kapuit az Üllői úton. Létrehozása annak a hosszú távú koncepciónak volt az eredménye, amely 1952-től kezdve fokozatosan felszámolta a fegyvernemi iskolákat, hogy végül egyetlen, minden területet átfogó tiszti iskola működjön a fővárosban. Ez lett az Egyesített Tiszti Iskola (ETI), a hazai alapfokú tisztképzés kizárólagos katonai intézménye. Tíz esztendős fennállása alatt összesen 2732 tisztet bocsátott ki.
AZ EGYESÍTETT TISZTI ISKOLA /1957-1967/
1957 februárjában alakult meg Budapesten. Parancsnokává Köteles Jenő vezérőrnagyot nevezték ki. Az alapító okirat szerint a Kossuth Lajos Tüzér és Tüzér Technikus Tiszti Iskola jogutódja, ezért annak csapatzászlaját örökölte.
Az ETI sajátossága volt, hogy a tanszékeket fegyvernemi tagozatokba sorolták, és csak kisebb részük működött önállóan. Ennek megfelelően az iskola fennállása alatt lövész-, páncélos-, majd a kettő összevonásával összfegyvernemi, tüzér-, híradó-, műszaki és hadtáptagozat, valamint társadalomtudományi tagozat működött. Viszonylag hosszabb ideig önállóan csak az Általános Katonai és a Testnevelési Tanszék dolgozott. A műszaki és parancsnoki tisztképzés a tagozaton összefonódott és csak tanszékszinten különült el.
A parancsnoki képzést biztosító tanszékek mellett 16 olyan tanszék működött az iskola fennállásának közel 11 éve alatt, amelyeknek a műszaki tisztek képzése volt a feladata. A tüzér tagozathoz sorolták a Légvédelmi Tüzér Tanszéket, a Tüzértechnikus és Lokátoros Tanszéket, majd a különvált Tüzér és Fegyvertechnikus Tanszéket, a Lokátor Tanszéket, az Impulzustechnikai Tanszéket és a Vegyivédelmi Tanszéket is.
A páncélos tagozat csak egy évig működött önállóan. Később a lövésztagozattal összevonva összfegyvernemi tagozatot hoztak létre. A Vezetékes Technikai Tanszék és a Rádiótechnikai Tanszék alkotta a híradó tagozatot. A hadtáptagozatnak három tanszéke volt, a Hadtáp Harcászati Tanszék, a Hadbiztosi Tanszék, valamint az Általános Hadtáp és Elhelyezési Tanszék. Az Egyesített Tiszti Iskolán a tanulási időt kezdetben két, illetve három évben határozták meg. A Kilián Repülő Hajózó Tiszti Iskola nem integrálódott be az ETI-be. A szolnoki bázison 1961-ig szünetelt a képzés.
A növendékeket kezdetben növendéki ezredbe szervezték, ahol a műszaki növendékeket csak részben osztották külön századokba. A századok folyamatosan versenyben álltak egymással tanulmányi, fegyelmi, kulturális és sport területén. Az ezred végezte a katonai élettel kapcsolatos tantárgyak oktatását, alaki foglalkozásokat, szabályzatismeretet, az ügyvitelt, stb. Később ezekre a feladatokra önálló tanszék alakult.
A szakmai színvonal emelésére az 1961-62 tanévben rátértek a felsőfokú technikus képzésre. Egyúttal a hároméves képzési időt négy évre emelték. A csapatgyakorlat időtartama egy év lett, így 1963-ban nem volt tisztavatás.
Az Egyesített Tiszti Iskolán lényegesen jobbak voltak a tisztképzés feltételei, mint a korábbi fegyvernemi iskolákon. Ez a különbség nemcsak a tárgyi, technikai feltételekben nyilvánult
meg, hanem a parancsnoki és tanári összetételben is. Mind több olyan tanár végezte az oktató munkát az iskolán, akiknek katonai akadémiai (hazai és külföldi) szakmai képesítése volt, illetve az egyéb tárgyakat oktató tanárok egyetemi, főiskolai szakdiplomával rendelkeztek. Ugyancsak a feltételek javítását jelentette, hogy a hallgatók most már kivétel nélkül, mindnyájan csak úgy nyerhettek felvételt az iskolára, ha középiskolai végzettséggel rendelkeztek. Ezeknek a lehetőségeknek a megteremtése, egy újabb minőségi változás létrehozását segítette elő. 1963-ban vezették be a 4 éves képzést. 1964 szeptemberében avattak először olyan tiszteket, akik már két - tiszti és szaktechnikusi - oklevelet kaptak.
A hadsereg minőségi fejlesztésének igénye újabb módosításokat követelt. Világossá vált, hogy létre kell hozni olyan katonai főiskolákat, amelyek azonos értékűek a polgári főiskolákkal.
Az ETI fennállásának 10 éve alatt 2732 tisztet bocsátott ki, 1410 főt két oklevéllel avattak, 205 fő volt kiválóan végzett tiszt.
(Forrás: ETI tanulmány)
Tisztképzés 1957-1967
(Rövidített változat)
(Forrás: Balla Ferenc, a magyar tisztképzés története)
Budapesten, az Egyesített Fegyvernemi Tiszti Iskolában. 1957. áprilisában kezdődött meg az oktatás az iskolában, és 1957. szeptemberében került sor az avatásra. Még ez év októberében megkezdődött a hároméves oktatás. 1958-ban az iskola új nevet – Egyesített Tiszti Iskola – kapott, amelynek első parancsnoka Köteles Jenő vezérőrnagy lett.
/Köteles Jenő fényképe/
Az Egyesített Tiszti Iskolán lényegesen jobbak voltak a tisztképzés feltételei, mint a korábbi fegyvernemi iskolákon. Ez a különbség nemcsak a tárgyi, technikai feltételekben nyilvánult meg, hanem a parancsnoki és tanári összetételben is. Mind több olyan tanár végezte az oktató munkát az iskolán, akiknek katonai akadémiai (hazai és külföldi) szakmai képesítése volt, illetve az egyéb tárgyakat oktató tanárok egyetemi, főiskolai szakdiplomával rendelkeztek. Ugyancsak a feltételek javítását jelentette, hogy a hallgatók most már kivétel nélkül, mindnyájan csak úgy nyerhettek felvételt az iskolára, ha középiskolai végzettséggel rendelkeztek. Ezeknek a lehetőségeknek a megteremtése, egy újabb minőségi változás létrehozását segítette elő.
1959-ben határozat született a hadsereg minőségi fejlesztésének végrehajtására, ami kihatott a tisztképzésre is.
1960-ban a 3 éves tisztképzés idejét 4 évre emelték, és a honvédelmi, valamint a művelődésügyi miniszter együttes rendelete alapján polgári főiskolai diplomát kapnak a kibocsátásra kerülő avatott tisztek. Így a katonai szaknak megfelelően a polgári diploma alakulása a következő volt: gépesített lövészszak, földraj tanári, illetve műszaki ismereti tanári, a tábori tüzéreknél matematika, a határőröknél német és orosz nyelvtanári, műszaki magas- és mélyépítő diplomát kaptak a hallgatók, amelyek azonos értékűek voltak a polgári főiskolák szakvégzettségével.
1964-ben avatták az első olyan tiszteket, akik már két diplomával és főiskolai végzettséggel rendelkeztek. Az Egyesített Tiszti Iskola három bázison történő oktatása mind nehezebbé vált, valamint a minőségi tisztképzés is indokolttá tette az újabb módosítást. A változás lényege, hogy létre kellett hozni olyan katonai főiskolákat, amelyek azonos értékűek a polgári főiskolákkal.
Az ETI részletesebb története
1955–56-ban a meglévő tiszti iskolákat összevonták az alábbiak szerint:
A Gépkocsi és Traktor Tiszti Iskola beolvadt a Páncélos Tiszti Iskolába, majd ehhez csatlakozott a Dózsa Gyalogos Tiszti Iskola, ami és „Dózsa György Lövész és Páncélos Tiszti Iskola” néven, Tatán kezdte meg működését;
A Tüzér Tiszti Iskola és a Tüzér Technikus Tiszti Iskola, valamint a Bem Légvédelmi Tüzér Tiszti Iskola „Kossuth Lajos Tüzér Tiszti Iskola” néven állt fel Budapesten;
A Zalka Híradó Tiszti Iskola és a Táncsics Műszaki Tiszti Iskola „Zalka Máté Műszaki és Híradó Tiszti Iskola” néven, Szentendrén kezdte meg működését, s végül:
A Kilián Repülő Hajózó Tiszti Iskola és a Vasvári Repülő Műszaki Tiszti Iskola „Kilián György Repülő Tiszti Iskola”-ként Szolnokon folytatta munkáját.
Az így kialakított iskolák oktatásukat azonban nem tudták folytatni az 1956 októberében kirobbant forradalom és szabadságharc következtében. A hallgatók jelentős hányada 1956 novembere után leszerelt. A megmaradt hallgatókat a katonai vezetés összevonta Budapesten, az Egyesített Fegyvernemi Tiszti Iskolában.
1957 áprilisában kezdődött meg az oktatás az iskolában, és 1957 szeptemberében került sor az avatásra. Még ez év októberében megkezdődött a hároméves oktatás.
1958-ban az iskola új nevet – Egyesített Tiszti Iskola – kapott, amelynek első parancsnoka Köteles Jenő vezérőrnagy lett.
Az Egyesített Tiszti Iskolában lényegesen jobbak voltak a tisztképzés feltételei, mint a korábbi fegyvernemi iskolákban. Ez a különbség nemcsak a tárgyi, technikai feltételekben nyilvánult meg, hanem a parancsnoki és tanári összetételben is. Egyre több olyan tanár végezte az oktatómunkát az iskolában, akiknek katonai akadémiai (hazai és külföldi) szakmai képesítése volt, illetve az egyéb tárgyakat oktató tanárok egyetemi, főiskolai szakdiplomával rendelkeztek. Ugyancsak a feltételek javítását jelentette, hogy a hallgatók most már alapvetően – néhány kivételtől eltekintve – csak úgy nyerhettek felvételt az iskolára, ha középiskolai végzettséggel rendelkeztek.
Ezeknek a lehetőségeknek a megteremtése egy újabb minőségi változás létrehozását segítette elő. 1959-ben határozat született a hadsereg minőségi fejlesztésének végrehajtására, ami kihatott a tisztképzésre is. 1960-ban a 3 éves tisztképzés idejét 4 évre emelték, és a honvédelmi, valamint a művelődésügyi miniszter együttes rendelete alapján polgári főiskolai diplomát is kaptak az 1964. szeptember 4-én avatott tisztek.
Így a katonai szaknak megfelelően a polgári diploma alakulása a következő volt: gépesített lövészszak növendékei, földraj tanári, illetve műszaki ismereti tanári; a tábori tüzéreknél matematika, a határőröknél német és orosznyelv-tanári; a műszakiak magas- és mélyépítő diplomát kaptak, amelyek azonos értékűek voltak a polgári főiskolák diplomáival.
1964-ben avatták az első olyan tiszteket, akik már 2 diplomával és főiskolai végzettséggel rendelkeztek.
Az Egyesített Tiszti Iskola 3 bázison történő oktatása mind nehezebbé vált, valamint a minőségi tisztképzés és indokolttá tette az újabb módosítást. A változás lényege, hogy létre kellett hozni olyan katonai főiskolákat, amelyek azonos értékűek a polgári főiskolákkal.
1967-ben az állami- és katonai vezetés határozatában kimondta, hogy az Egyesített Tiszti Iskola teljesítette azt a kötelezettségét, amelyet a felállításakor a katonai és társadalmi vezetés az iskolától elvárt. Az új körülmények azonban azt kívánták, hogy a profiloknak megfelelően olyan önálló katonai főiskolákat hozzanak létre, ahol a jövő tisztjeinek képzése mindenben megfelel a felsőoktatási követelményeknek.
1967-ben az Egyesített Tiszti Iskola parancsnoki profiljába tartozó fegyvernemi hallgatókat a szentendrei Kossuth Lajos Katonai Főiskola állományába helyezték. A technikai fegyvernemek, szolgálati ágak hallgatói a budapesti Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola állományába kerültek, a repülőkiképzést pedig a szolnoki Kilián György Katonai Repülő Műszaki Főiskola folytatta.